Mért, hogy csillagunk égre fölkerült,
S arcunk mosolya anyánkra derült?
Mért ez, ha mit teszünk csak ártalom,
Minden mit okozunk az fájdalom?
Mit tegyünk, hogy ezeket lemossuk,
Tömérdek kárunkat rendbe hozzuk?
Az ember önzõ ezt mindig tudtuk.
Mi taszít hát, hogy nyíltan kimondjuk?
Mért élünk e Földön, ha csak ez számít?
A sok hazugság mind-mind elkábít.
Sok légvár, sima szó... - Ez nem ajándék!
Jobbá kéne tenni, lenne szándék;
Ám az ember önzõ, ezt mindig tudtuk...
Mi taszít hát, hogy nyíltan kimondjuk?