Pöfögõ mozdonyként indulna bennem
színei melegével az értelem,
szagosodó érzelmében vajúdó kínnal,
mint kíváncsiságában a félelem.
És izzadón futva, szaladna feléd
törtetõen zajongó örömével,
hogy lásd, hogy lásd végre lüktetõ hiányodat
romlandó testembõl kínálva néked!
Csak ülök magányomban a síneken,
érzelmeimben szagosodó kínnal,
pöfögõn vajúdó mozdonyként indulva hozzád,
értelem színeinek melegével.
Vajúdó érzelmében szagosodó kínnal,
véresen eszik bennem és csámcsogva fal
melegében színeivel az értelem,
s pöfögõ mozdonyként indulna hozzád
és csak ülök magányomban a síneken