S mikoron feljõ a nap,
lejár hatalmunk ideje.
Az erõnk alábbhagy.
Hegyes fogainknak hûlt helye.
Fekhelyünket feltárván
A gyertya meggyullad
Bélelt, bérelt koporsónk,
Mely békés nyugalmat ad.
A szív már nem ver többé,
A vér megsötétül, elapad.
Ebédem halott. Élete az enyém.
Sötét folt jelzi, hol fénye kihúnyt.
Csöndes, kedves Álomkobold
Jöjj hozzám, légy velem.
Mikor feljõ a Hold,
Vadássz Velem Gyermekem!