Lea édes kicsilányom,
Most a csillagok õrzik álmod.
Gondolatom száll a szélben,
A szívem fájón szeret még téged.
Életemnek te voltál a gyümölcse,
Sírásodat, nevetésed sohasem felejtve,
Gondolok rád ezüstösfényû éjszakán,
A szívemben most nagy lett a magány.
Ha felnézek a csillagokra éjjelente,
Hozzád száll a szívem sóhaja remegve.
Bárcsak itt lennél mellettem,
A két karomban éltél védtelen.
De az élet kegyetlen sorsot szánt neked,
Hogy ezt megemésztenem soha nem lehet.
Fejfádra viszem az összes virág szirmát,
És a lelkembõl egy örök lángot szórok rád.
Világítsa meg szíved belsejét,
Hogy érezd, anya nagyon szeret még.
Vigyázzanak rád az angyalok oda fent,
Örizzék örökre álmod ami végtelen.
Angyalok szárnyán repülj tova,
Ahol az élet már nem mostoha.
Emlékedet örzöm örökké,
Szívemben, amíg élek mindörökké.