Derengõ alak bontakozik ki
Egy leírhatatlan fény-aurából,
S szakít ki engem a homályból,
De sajnos már nagyon távoli.
Hallottam mély hangját gyerekként,
S mint édes dal hatolt fülembe
Minden rosszkedvet eltüntetve,
Rémálmokat rombolva szét.
De idõ elõtt eltûnt, ûrt hagyva
Számtalan ember szívének mélyén.
Örökké bennünk él minden szép szava.
Felnézek és látom az ég kékjén,
Hogy lenéz rám cinkos szemmel, dalolva.
S talán újra átölel majd utam végén.
2005-ben elhunyt Nagypapám emlékére 65. születésnapja alkalmából...