Varjak,
ti csillogó bársony,
mélyfekete lények,
egyszerûn igénytelenek,
csodállak titeket.
Ha téli napon dideregve,
hideglelõsen fázva
nézem seregetek,
kik a semmiben keresitek
bizonytalan "kenyeretek",
mindig elgondolkozom,
s mélyen magamba szállva
döbbent meg létetek,
mily természetes nálatok
a percrõl percre írt
túlélés ténye...
titeket látva
újra és újra
bámulatba ejt
szívós, szótlan,
tûrõ, harcedzett,
szuverén lényetek.