Életem regénye
Írta: tenger Dátum: November 21 2008 10:49:54
Gy
Leszek én hulló csillag, leszek
Vagy könny gyermeki szívben,
Mely édesdeden szirmot bont
Egy álomkerti virágzó hitben.
Teljes hír
Mozdulatlan áldott éjszakák,
Élet tükrén játszadozó fények,
Játszadozzatok hullámaimon,
Én csak ennyit, ennyit kérek!
Felkelõ napnak áldott fénye,
Mosolyogj reám szüntelen,
Hogy érezhessem melegséged,
S az érzést, mely mámorító, és bûntelen.
Hegyek ormán szírt lehessek,
Vagy csak egy ici-pici patak,
Nekem mindegy, mindegy,
Csak hallhassam teremtõ szavad!
Leszek én hulló csillag, leszek
Vagy könny gyermeki szívben,
Mely édesdeden szirmot bont
Egy álomkerti virágzó hitben.
Szívnek szeretetében élek én,
Reményt, és boldogságot adok,
Se egy megfoghatatlan érzõ fényt,
Hogy újra láthassanak a vakok!
Magam leszek inkább vak,
Eladom összes fényemet,
Hisz úgyis ajándékba kaptam,
Akárcsak boldog létemet!
Mondhatják akkor majd, mondhatják,
Lám mily nagy, és derék magyar virtus,
De én fejem lehajtom, s halkan kimondom,
Egykoron ennél is többet tett, KRISZTUS!
Én csak egy gyenge szolga vagyok,
Ki már elesett, elesett párszor,
Mégis nekem szólt a hang, nekem,
Gyere, s legyél te is hûséges pásztor!
Rád is várnak csendes folyók,
Áldatlan mélységek tengere,
De te ne félj, ne félj, te vagy
Istennek kiválasztott embere!
Keresztet adsz Uram keresztet,
S én, látod Igent mondok néked,
Bár patak, csillag akartam lenni,
De vonz engem a te Örök léted.
Én nem kérek semmit Uram,
Látod meghajtom most fejem,
Te pedig szeretettel válaszolsz,
S vezeted áldást osztó kezem.