CCLXXXVII. szonett
Ha majd csend lesz, néma halotti csend,
S csak lelkem sír majd egy kicsit;
Míg az elnémult idõ színtelent fest
Ajkamra, s múltnak maradnak emlékeim.
Míg bennem, egy utolsó gondolat rekedt meg,
De halál tiporta, ...s míg csitulnak vágyaim;
Álmok sohatöbbé-tengerén a jövõben,
Csak azt kérem, - "Szórd szélbe hamvaim!"
Sóhaj nélküli világ, hol nincs könnycsepp,
S nincs mosoly, s nincsenek érintéseid,
Ahol már csak a szél játszik nekem
Csupaszra vetkeztetett lelkem húrjain.
- Ahol még közelibb a magány, hol utoljára
Csak szerelmem maradt, - örökké téged szeretni!
20081007
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!