Te nem tudod...
Egyszer volt hol nem volt
Egy gyönyörû házacska
S a házban kisfiú, cica, nagymama.
Tél közepében egyik este
Kisfiú a ház ablakán kinézett,
Látta odakint a csillagokat
Melyek csak kacagták s a szemeibe néztek.
Az úton mely kanyargós és hózott
Egy árnyék suhant, vitézként mutatott.
Gyorsan megállt, botjában támaszkodott
És reszketõ énekben szólott.
Alszol?
Majd észrevétlen az ajtó kulcsra zárt
Az égõ fa parazsa szikrát ád
S mintha láttam volna a boszorkányt.
Hm...jaj de rég volt
A gyermek én voltam
Ma már nem félek
A cica, nagyi...kitudja hol van.