Ha volna millió életem,
mindegyikben téged keresnélek,
hisz te vagy az értelem, akiért
halnék, majd újraélednék;
boldogság, a kincs, amit védek,
akiért harcolnék, akiért nem félek
tûzbe menni sem; akiért, ha kell, ölök;
aki, ha mosolyog, nevet, maga az öröm;
akinek fájdalma az én szenvedésem,
kéjes hangja testem szenvedélye...
Aki nélkül már nem lehetek boldog,
az ember, akit számomra senki sem pótol.
Te, ki a semmibõl léptél elém, lényeddel,
szemed fényével világosságot hozol létembe,
melegíted lelkem, ragyogsz bennem,
s szivembe magad börtönzöd be,
honnan nincs amnesztia és kegyelem,
hol felvigyázód erõs szerelmem...
Ha újra élhetnék, vágyam egyedül te maradnál,
s ha nem lennél, az új létet is hátrahagynám.