Ne átkozz azért, mert gyermeked vagyok
Mert közös sorsom összeköt veled
Én sem átkozlak, bár jót ritkán kapok
És viselnem kell rám hagyott neved.
A múltnak súlya nehéz teher nekem
Mert hiányzik az anyai oltalom
Jövõbe látni magam, nem engedem
Hiszen olyan sok itt a borzalom.
Simogassd arcom meleg sugaraddal
Szomjamat olts hûs folyók vizével
Testem takard be fáknak lombjaival
Alkonyatnak bíborában rejtsd el.
Hegyeid védjenek bõsz viharok ellen
Puha völgy öled legyen hajlékom
Tested melegén kenyerem teremjen
Gyermeked vagyok, Te az otthonom.