CCLXXXVIII. szonett
Azt kérdezték, - Miért? Miért és miért?
Már harmadszor, csak sóhajuk maradt,
S amott derékba tört álmuk emlékét
Õrzi árválkodó tönkje alant.
Idõ ette padon ücsörgöm egymagam,
Szisszen egy perc, - óh, jaj de fáj! - majd hajol
Felém, a vörös, sárga és ó-arany
Betûkkel írt természet adaptáció.
Piruló csipke, lázas mosolya, s kék
Gyümölcs fanyarba múló zamata;
Õszbe hullt hajnal, ködbe fúlt éj,
Csak egy piciny virág kókadt mosolya
Ad lelkemnek egy utolsó reményt;
Szerelmem, talán elhozza tavaszra!
20081111
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva