I.
Mondd, ha egy nap megfognálak
S lábad talpát csókolnám
Igaz, sántítanál csöppet
Félve lépnél...
Mert csókomat lépted bemocskolhatná.
II.
Még hagyjál egy percet
Még hagyjál egy másodpercet
Még hagyj egy falevelet, egy homokszemet.
Még hagyd a szellõt, hullámát
Még hagyjál egy évszakot, egy évet, életemnek álmát.
III.
Tudod mi az érdekes...
Mi soha nem fogunk találkozni.
És ha a sors is úgy kivánja
Csak ülnénk, figyelnénk egymásra
Megismerve hol a szótlanság határa.
Nem mernék megmozdulni, mert minden összetörne
Délibáb törvénye egy kiméra csókot küldne,
S a szemeidet elképzelném zöldnek
Álmodozás, ez vagyok, egy szabad szerelemnek rügye.