Elveszett bizalom
Írta: Theodora Dátum: November 23 2008 07:49:22
Gy

Átkozom a percet, hogy megismertelek,
átkozom magam, hogy akkor úgy szerettelek!
Teljes hír


Hát ezek után higgyek a szerelemben?
Soha többet! Többé aranytálcán sem fogadom el!
Se díszben, se pompában nem kell, senkitõl!

Porba hullt a hit, köddé vált a bizalom...

Eddig bíztam. Kerestem és kutattam,
éjjel és nappal szomjaztam utána,
vágytam édes ízére, melegére, amit csak adhat,
akartam jóságát; a szenvedélyt, mi lelkemig marhat.

Jöttél, hitem beléd vetettem, bíztam benned,
veled megtalálom, melletted meglelhetem.
Hazudnék, ha azt mondanám, nem akartalak,
kívántalak, mint hûs vizet a szomjazó ajak.
Lobogó szenvedéllyel suttogtam akkor éjjel,
igaz sóhajok szálltak a februári széllel.
Elszálltak. Messze, senki földjére,
veled együtt eltûnt a sötétben.

Ennyi voltam. Néhány kéjes éjszaka,
egy bábu, mi oltotta testi vágyadat,
de ezután nem leszek bábu, soha többet!
Nem leszek senki tárgya, mit ellökhet!

Átkozom a percet, hogy megismertelek,
átkozom magam, hogy akkor úgy szerettelek!