Hajnali gyöngyharmat
Csillan meg a fényben.
Még mindig süt a nap
A déli verítékben.
Este a lágy szellõ,
Halkan suhog az utcán.
A hold hiába is figyeli,
Nem leli a holtak nyomát.
Azt eltünteti az esõ,
A szellemek cinkosa,
Kik tehetnek bármit,
Nem csillapodik senkinek vérszomja.
A hold csak hallgat,
Senki sem figyel rá,
Talán egyedül õ veszi észre,
Az esõ elõtt a holtak sikolyát.