CCLXXXIX. szonett
Talán ez a jussom, - csak a magány,
Kilátástalan jövõ, halott jelen;
- Ahol épp tegnap jártam, csak az árny,
S a megfakult színek játszottak velem,
- A tört-rézsárga, s az ó-arany...
Suttogtak felettem az óriás fák;
"Kedvesedet hol hagytad, merre van,
S kezed kezeit, miért nem símogatják?"
- Hjaj, fáradt lelkem sziluettként int,
S már csak egy-csudát várhat a távoli
Messziségbõl, de sohasem lesz, és nincs
Ki megváltoztatná, e világ színeit!
Csak az õszi homály, mely elfedi
S a tél, ki szûz kezével érinti.
20081111
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!