Ahogy a felhõk úsznak az égen,
Ahogy a szél fújja a fákat serényen,
Eszembe jut egy régi-régi nyár.
Mikor még 10 éves sem voltam tán.
Csak ülök itt a tájat nézve,
A régmúlton merengve.
Feltör megannyi emlék.
Mintha újra a múltban lennék.
Még naiv kislány voltam,
S csak a babáimmal játszottam.
Nem sejtettem mik várnak még rám.
Sok-sok bánat és csalódás talán?
Nem értettem akkor sokmindent.
Most se értek még mindent...
De talán majd valaki segít nekem,
És csak õ lesz a bajban mellettem.
Nem ereszti el kezem már soha,
És együtt megyünk majd el oda,
Hol boldogság és szeretet vár,
S eltûnnek a bajok örökké talán...
Velem lesz mikor társra vágyom...
De mikor csak a rosszat látom,
Megmutatja majd, mennyi az apró csoda,
És nem hagy el többé SOHA!