CCXC. szonett
Ha még egyszer megtalállak...(adaptáció)
S meglelem benned újra a lelkem
Mikéntjét adó elérhetetlen csodát;
- Talán újra téged, s újra nekem,
Mint valami megírt lírai elégiát...
(kit, talán a Sors küldött); Ki prózaként
Fûzi gyöngybetûkbe millió perceit,
S évszázadok gyötrõ kérdései sorát;
S ha tévedtem is, veled tévedtem én,
S ha egymagam is, nélküled várom hát, -
Míg te is arra járva újra rám találsz!
- Majd boldogan feleded boldogtalan napjaink,
S hiszed a boldogság hajnalát, mint
Megérinteni, egy elfeledett csodát!
Ha még egyszer újra megtalállak!
20081115
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva