Feketén-fehéren
Serényen de szerényen.
Ez volt ifjúkorom
tarisznyájába tett intelem,
amelyet elhitetett velem
jóapám egykoron.
Szegényen de legényen
éltetett a munka.
Bíztatva nevetett a reggel,
és szálltam a madársereggel.
Még aludt az utca.
Reményem, - hogy megérem
azt a nyugodt napot,
mikor hegyre görgetett sziklám
már nem gurul mindig vissza rám,
- csúnyán cserbenhagyott.
Nem értem én egészen
miként történhetett,
ennyi boldog, dolgos év után,
hogy itt állok még mindig bután,
küzdve az életet.
Feléltem eredményem,
de nem bánom okát.
Hisz' eredendõ bûnöm mesés!
Hobbikertésznek szegõdtem, - és
ültettem három fát.