Tûnõ ifjúság lángnyelvei
sejlenek felém és hívnak
játszani még a jelen tûnõ,
gyötrelmes, szadista világának
falai közé: játszani, feledni-
Kerestem, találtam sejtelmes
mélységeket- minden nõ
körülöttem, megfojt a csend,
ha dübörög a zene- minõ
kéjes, fagyosan szerelmes
dal- fejem, szemem, ajkam
mind elvesz a fertõ
pokoli démonjainak vad
tánca közt és kísért-
Ha túl nagy a vad,
megadom magam, a lejtõ
mélyre lök és egyre le-ler30;
Örvény húz, és hullám hajít.
r- Ezt akartad? r11;Nem ezt akartam!
-Erre vágytál? Poklot találtál!
Nekeresd ország magas tornyait
mászva elérted boldog önmagad?
Zúgó világban királylánynak
lenni nem neked való!
Kerested és elvesztetted magad!
Más tánc kell ide,
más zenére, más karján
lengve, lebegve: a hajó
túl messzire röpít- nincs visszaút,
kormányod eltörik, süllyedsz
és nem hall a hal. Szaván
fogtad a sorsot, de mehetsz:
nem te gyõztél, s ha ezerszer
újrakezded, ezerszer robbansz,
ezerszer utálod meg magadban
azt a másikatr30; rohansz, rohanszr30;
Miért menekülsz, ki ûz ily sötét
éjjelen- ki nem bízott szavadban?
Kiben csalódtál te és ki a
Hibás? Kirepült a puskából a sörét
És eltalált? Nagyon? Ne bánd!
Gyermek kezébe fegyver nem való!
Nézz végig utadon és szánd,
Szánd e sáros, köves botlasztót,
Melyen idáig értél. Hát
Érdemes volt? Dúdolj altatót,
Ringasd el magad és, ha
Felriaszt egy akkord vagy ütem-
Szaladj, ne állj meg soha!