Mint vakmerõ és hõsies katona
Támadja szüntelen a hegyet a szél,
Bár tudja, le sosem dõl büszke orma,
Még ha a világnak végéig is él.
Mert minden elemek közül a szél az,
Mi kitartó, szívós, örök harcot vív,
A föld alszik, a tûz kihuny, és amaz,
A víz békés vagy vad, mint emberi szív.
A szél harca örök, a hegy pedig tûr;
Én is küzdök, mindörökkön-örökké,
De nem dicsõségért; egy igaz szívért,
Nélküle bennem öröklétû az ûr,
Álmom, vágyam: Legyünk sírig egymásé!
S míg a szél örökkön küzd a nagy hegyért...