Szívem most szabaddá vált...
ha szólni akarok valakihez,
tán szólhatok,
ha rokonszenves egy lélek,
már mondhatok
nyugodtan neki
vigaszt nyújtó,
barátságos mondatot -
más úton.
Már nem gátol semmi,
bár a büntetés jár,
úgy tûnik távolról,
a megbélyegzettség
s hûtlen-titulus fennáll,
s bizony, ebbõl a helyzetbõl
szekérrudam kiáll.
Nem volt lételemem
a meghasonlás,
s nehezen vett rá
nem hitt, meggyõzetlen
dolgokra a megalkuvás.
Apám, tõled örököltem,
tudom, s bár nehezebb
így a lelkem, de tisztább
a lelkiismeretem...
Nem könnyû kiállni
néha az igazunkért,
de biztosan megéri
a nyugodt álmunkért...
így ezt az örökséget -
az érdeklõdést,
a segítõkészséget
az iránt is, aki
nem feltétlen fújja
a mi véleményünket -
mégis neked hálásan
megköszönném.
(Magyarázatként: volt egy nem is akármilyen barátságnak titulált kapcsolat, mely addig remekül mûködött, míg az egyik fél pontosan azt tette, azt és úgy gondolta, ahogy azt a másik elvárta. Ellenkezõ véleményre megkezdõdött a lázadó fél sárba tiprása, megalázása, fölötte való ítélkezés, sõt másokat is bevonva a bosszúhadjárat.)