Habarcsban acélrúd, Rajta ablakok.
Néha ki látok, néha vak vagyok.
Benne fortyogó tûz, lassan hamu.
Az Isten a tanú
Mikor ajtót nyitok.
Néma léptek, csak én hallom.
Már rothad az alom,
Süppedõ talpra ragad,
Kezében seprû darab,
Én továbbállok, ott hagyom.
A habarcs szárad. Seprésre pereg,
Korhadnak az ablakok.
Az acélrúd-gerinc tartja a holnapot,
Elõre nézek, amott
Üveg vesz körül, rajta át Nap ragyog.