Betört ablakon rád ront a sötét,
magadhoz szorítod semmi kedved,
bámulod múltad málló ereszét,
már letenni kívánod kereszted.
A derû aszályos sárgálló rét,
közepén fájdalom kóró mered.
a holnapok csak mából nõtt tüskék,
de még nyújtod feléjük a kezed.
Lelked repedésein szivárog
a zord magány szúrós hideg vize,
sáros jégcsap fölött varjú károg,
de õt sem érdekli: kibírod-e.