HALÁLOM...
Írta: szoszircsi Dátum: November 29 2008 05:15:18
H
Nyugodt a táj köröttem
szelíd fény simul a falakon,
halvány lelkemben csöndesség
mosolyom hiába kutatom...
Teljes hír
Nyugodt a táj köröttem
szelíd fény simul a falakon,
halvány lelkemben csöndesség
mosolyom hiába kutatom...
dolgaim kiperegnek kezembõl
-megannyi év föld-illatú lépte-
nyílnak színes mozivásznak elmémben,
Vöröslõ tulipánok nyomomba érnek
lehulló szirmaik foszló emlék-képek...
szédülve-
hallom lélegzetem tompa zavarát
olvadva oson el mellõlem a világ,
tekintetem elúszik messzi vidékre
ahonnét jött...vissza az égbe,
Süllyed már az akarat bennem
teljes ürességgel a Hold mellé fekszem,
s'míg rám ejti fekete függönyét az éj
hálát adok a Sorsnak Mindenért,
Otthon vagyok...az életem végtelen
most ...
ennyi volt,-köszönöm Istenem...
/ Ha Joli azt fogja nyilatkozni errõl az írásról / is / hogy "depi"....akkor összeráncolom a szemöldököm,és privátban megírom neki, mit is gondolok errõl....egyébként is: a halálra ugyanolyan gondossággal kellene készülnünk,mint az életre...csak ezt meglehetõsen kevesen tudják.... aki a halállal foglalkozik még nem biztos,hogy halni vágyik...és fõleg nem , hogy depressziós.../