Az egyedüllét szellõs magánya
langymelegével rám simul,
mint viharok ellen szõtt kabát
- ha beborul.
A nyugalom lágy hegedûszóval
az akaratnak sír altatót,
s ágyat vet a tennivalóknak:
csendhozót.
A türelem rózsafája most
tengernyi szirmot szór elém.
Majd dús kertjébõl újra hoz...
...ha felejteném.