A VÉN MUSKÉTÁS BEMUTATKOZIK
Az évek szálltak; s gyorsan elloholt
Ami benne régebben szõke volt,
Jó sok fagy érte: fõleg hajnali,
És egy nagydarab szakállas pali
Maradt: aki e rigmust körmöli,
Miközben a kóláját hörpöli,
Mert bornemissza is az istenadta,
Bár szájában gyakran van cigaretta.
Negyvenötös cipõje: mint a csónak,
S túlságosan öreg megalkuvónak.
Ha a netet szorgosan lapozod,
A vén muskétást megtalálhatod,
Nem kell hozzá fárasztó kutatás;
Könnyen meglesz a garabonciás.
Bár nem sztár, és nem Milliárdos Pista,
Csupán egy túlkoros idealista.
A nap felében nebulókat oktat,
Aztán tollat, billentyûzetet koptat.
Barátja szeretetnek, tiszta szónak,
A túlságosan öreg megalkuvónak.
A vén muskétásnak van Anikója,
S mivel kétszer is náluk járt a gólya,
Elõbb Rékája, majd Lillája lett,
És e kettõre büszke módfelett.
Akad néhány megjelent kötete,
És kézirattal a polca tele,
S mert nincs rokona, s fõleg nincsen õse,
Sosem lesz marketing-kampányok hõse,
És szekértáborhoz sem tartozik,
Mert vénen már fõleg nem alkuszik.