LÉLEKR?L LÉLEKRE 2/22
Írta: LouisdelaCruise Dátum: Augusztus 01 2007 19:10:11
"-Óh, ...szeretem e hölgyet is, de nem érinthetem,
Pillantása, lopott csókja, ? lesz a végzetem!"
Teljes hír
XXII. ének
"-Szép hajnal, tengerpart, rikoltó sirály csapat,
Kívánom, e hölgyet, forró szerelmét, mi nyugtat.
Csodaszép szeme, csillag, mi éjt aranyoz,
Fekete hajzuhatag, mi lényemet csiklandoz."
"-Kívánom ölelését, hallani édes halk szavát,
Mosolyán legeltetni szemem, s látni szép arcát!
Lágy domborulat, mily n?i test, rejt ruha alatt,
Érezvén érzéki tapintást, mily mesés varázslat!"
Ajkaim keblét csókol, s igéz kéjes mosolyt,
Karjaim lánca ?t bezár, s csalogat sikolyt.
Mézédes ajka íze, s teste émelyít? illata,
Megfeszülve kéjes kín, gyönyörnek sugara.
-Angyali teremtés, forró vér, arcának mosolya,
Felejtett fekete szendergés, halottak alkonya;
Mécses tüze, szeretteid szelleme, emlék már,
Torkod fojtó könnyeid, enyészet, s pusztulás.
"-Látni téged nap, mint nap, érezni tested hevét,
Csókolni ajkad, súgni füledbe, magam szerelmét!
Kisleányos mosoly, csíny arcod, kedvességed,
Pajkos becéz? hang, feledtet múlt sötétséget."
...E kis hölgy virága kinyílt, s kelyhe tárul szét,
Fogadja magába porzó kis méh, fullánkja édes mérgét.
Mily gyönyör testnek játéka, tüzes szerelem,
Örök id?kig tartó, érzéki gyötrelem!...
Mi történik ezután, hoz id? csalfa szerelmest?
Leány édesanyja, lát szerelmet e fiatal kedvesben.
Tört magány, s szíve gyúlt h?n szerelemre,
E ifjú iránt, kinek leányáé szeret? szíve!
"Izzó mennybolt teremt?, elj? e történet?"
Szívnek nincs parancs, sóvárgó tekintet,
Anya, vágya tiszta, érzése ?szinte,
Ifjú, kiben gyúl iránta, viszont szerelme.
"-Óh, ...szeretem e hölgyet is, de nem érinthetem,
Pillantása, lopott csókja, ? lesz a végzetem!"
Vágy, mi testet hevít, s lelket f?t, h?n,
Olvadó tél, s virágzó tavasz után, forró nyár jön.
Nyári szell?, odvas tölgy, kis patak partján,
Két szív egymást érint, természet lágy pázsitján.
Égen bárányfelh?k úsznak, s reppen? pacsirta,
Ajkak egymást becézik, s hosszasan csókolnak.
"Nem szabad e szerelem, lelkem béklyóban,
Csaló magam, ifjú hölgyért, szívem megdobban.
Mi életem, magasztalt boldogság mindkett?,
Anya, s leánya, mint elfeledett hercegn?k."
"Tiprom sárba énem, csaló gonosz szerelmem,
Oltom szívem tüzét, s lángom enyésztem!
Mint múltban, két harcos, amazon lélek,
Sötétben csillagként ragyogó, sz?zi tört lények!"
"-Csókom szomjuk olt, s szeret h?n mindkett?t,
Jó Uram, bocsássd b?nöm, félek ördögt?l!
Csend és magány, magasztalt lét, s majd bukás,
Palackba zárt szellem, tiltott démoni varázs!"
Vágyálmok ?szinte tengere, morajló kék víz,
Vad képzelet, s buja álmod, mi néha becstelenít;
Mocskos fert?, mi tiszta létet húz iszapba,
S így lassan elj?, ördögnek derült napja.
Arcod elönt? pír, szerelmid ragyogása,
Igaztalan szavaid, hazug lelkednek árulása.
Vagyonod-léted, ékszered-szemed ragyogása,
Buja képzeleted, tested mágikus varázsa.
S míg égi vándor, visszatér hazádba fáradtan,
Kéjes éhed, e két n?i test csillapít, fáradhatatlan.
Gyönyör, s varázs, arcodra mosolyt csalogatva,
Látod, új és új világ j?, de vársz egy új tavaszra!
"Mit vetettem papírra múlt, s talán jöv?,
Hírnöke életnek, halálnak, sok-sok emberölt?.
Szerelem, gyalázat, háború, vér, s iszony,
Hazug szív, varázslat, s csaló fekete démon."
Író, ki párja e hölgy, ?szinte, igaz szerelme,
Vágyai, mint sivatag végtelen homokszeme.
...-Tébolyult költ?, e világi zavart elme,
S id?, mi parány, de ?, tömérdek lelke!...
Istennek udvara, ékes kert, lények kis hada,
Szabad jó lelkek menedéke, s létek otthona.
Tündér fagyott birodalma, gonosz hamis lét,
Örökké keser? mosoly, jégbezárt dermedtség!
Ördög tüze pokol, mi enyészt minden rosszat,
Örökkön-örökké, mert ebb?l, igaz sok van;
-De tisztes Sátán, kinek úri becsülete,...
Angyalt sose bánt, hisz nincs reá szüksége!
Mindig lesz Jó, de lesz nagyon sok Rossz is
Mi örökké gy?z ?t, s id?k végezetéig háborúzik;
De Jó, mindig elnyeri méltó jutalmát, Rossz felett,
Így halad a világ, ...egyszer lent, ...egyszer fent!
20061122
Utószó
Szerénységem, s lényem meghasadt ege,
Szór villámot, mennyk? kénköves lehelete.
Elapadt der?, s csak hamis mosoly, arcom éle,
Víg kedélyem rég elszállt, gyötr? múlt, halk zenéje.
Iszonyat, s undor, mi vesz körös-körbe,
Árnyék, mi szép világot örökké zár ködbe;
Apró érintések, világ hálója csikland kezem,
Azért érzek embert közel, kik vannak velem.
Múltbéli h?sök,"történelem", -varázsszó?
-Tört -Én, -Elem, ha vagyok, ...ki vagyok?
"Nap, mint t?z, s Hold, mi hideg folt,
Vagyok, kinek egykoron két énje volt!"
Lázadó, s h?s-szerelmes, hasadt szív,
Én nélküli, tátongó, fagyott üres ?r.
Harangszó, kegyelet, s márványba rótt írás,
Élt tól-ig, -h? szeret?, kit szólított, a Kaszás!
20061124
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!