Senki földjén
Írta: tenger Dátum: November 30 2008 01:54:28
I

Senki földjén ott ragadtam
Sehonnai emberek nyájába,
De én mégse-mégse bujtam,
A feledésnek bús szárnyába.
Teljes hír
I



Senki földjén ott ragadtam
Sehonnai emberek nyájába,
De én mégse-mégse bujtam,
A feledésnek bús szárnyába.

Kit érdekel hogy olvassák- e,
Olvassák-e rongybetü szavaim?
Nekem többet jelent, többet jelent,
Ha megmaradnak életszült tavaim.

Jó nekem a senki földje, jó,
Mert ott élnek õsi poéták szavai,
Mit ma csak tisztaszívû költõ tud,
Reménnyel, s hittel újra mondani.

Senki földje, áldottak földje,
Virágozz nékem minden hajnalon,
S légy mindig úrrá, a bölcseken,
S minden fájó, bús dallamon.

Senki földje, ringass-ringass el,
S bocsáss rám, vad költõi álmot,
Melyet egykor. Ady, Kosztolányi,
S Babits Mihály is oly nagyon vágyott!

Senki földje, nékem adatott,
Nékem, ki a Koldusok Reménye,
E föld fog egykor rám omolni is,
Ha befejezõdik Életem Regénye!