Túl az Óperencián
Írta: mullerildiko Dátum: November 30 2008 01:55:32

---

I
Messze vagy tõlem, túl az Óperencián,
Üveghegyet koptat, sarkantyús csizmám,

---

Teljes hír

---

I


A napnak vége,
Csalógat az ágy,
Puha párnák közt,
Szendereg a vágy.

Vágyálom repít szüntelen feléd,
Szemed ragyogásátol csillagos az ég,
Mosolyod és szavad csalfa,
Relytélyes mint a Hold,

Számomra a remény csak álom volt.
Ajkam, ajkadra vár, kézben,kéz,
Vállhoz, váll.Símogatnám ölelõ karod,
Hegyeket hordasz, talán nem akarod...

Messze vagy tõlem, túl az Óperencián,
Üveghegyet koptat, sarkantyús csizmám,
Alázattal hajlok feléd, Szeretlek...
Suttog velem az õszi szél,


Mindent mi veled volt,
Behavazott már a tél.
Szívemben a türelem,
Tövises rózsát terem,

S lám egy tûske, megszúrta a kezem.
Újjam hegyébõl piros vér buggyan,
Földre csöppen... és én elterülõk a porban...
Alattam halva, némán, az elvetélt bizalom,

Én éleszteném, akarom,
De nem tudom, nem tudom...
Lassan nagykabátban, a hajnal int felém,
A jõvõm sorstalan,hideg és szürke,

Mint nélküled az ébredés...
Kint a deres fû fölött, zuzmarát fúj a szél,
Vártalak, de te nem jöttél.
Szívembe fúródott az álnok tükör darab,
És ajkamra fagynak, az elárvúlt szavak...