Mikor elválunk, hiányod süvít,
mint a metszõ, hideg szél,
s bennem az újabb találkozásig
szép álom-emléked él.
De néha kell az egyedüllét,
szelíd bajtárs a magány -
sokkal többet ér egy rossz társnál... -,
s úgy hiányzik, mint egy falat kenyér...
fõleg, kinek sok nem jutott belõle
az élete során.
Nem fáj, nem bánt a magány,
míg tudom, hogy valahol távol
van valaki, aki szeret, és tudom,
hogy õ szíve teljes melegével
gyakran gondol rám.