Hol vannak a szavak, mikor kellenének?
Hogyan fejezzem így ki, mit belül érzek?
Kinek mondjam el, ha nem tudom,
Így bent ragad minden, kín és fájdalom.
Miért bánt még minden egyes pillanat?
Miért fáj úgy a tekintetek szava?
Hol a boldogság és hol a derû?
Lesz valamikor is ez egyszerûbb?
Ha rossz álom gyötör majd ezután,
Ki lesz, ki mindig vigyáz rám?
Ölelj át, csak ennyit kérnék,
De hol a kéz, mely mindentõl megvéd?
Ez csak álom, ébredj fel kicsi lány,
Nincs itt senki, ki csak rád vár.
Ahol a herceg, ott nem te vagy,
A fájdalom tengere, mi elválaszt.
Küzdj meg vele hát, a túlpart boldogság.
Megéri a harc, hisz ott szeretet vár!