Nézem a Holdat és szorul össze bennem minden fájdalom.
Vágyom az Álmot, mely hozná már boldogságom.
És csak nézek ki magamból, de nem látok semmi mást...
Kiégett bennem a remény, mely félholtan motoszkált.
Hamvakból kotrom elõ régi önmagam,
De nem találok semmit s lázasan jár agyam.
Hová lett minden? Hová lett tenmagam?
És csak keresek-kutatok magamban õrjöngve...hasztalan.
2008. november 29. szombat