CCXCII. szonett
Ólomsúllyal csüngenek rajtam a napok,
Rabságba húzzák meggörnyedt hátamat;
Menekülnék, de szabadulni nem tudok
Mert a telõ idõ, magával ragad.
- Hová tûnik, ezer, - szép-gondolatom,
S hová lesz az, ami tegnap még volt;
Miért lesz lánc, s igába húzó alkony,
S miért szökik erõm, s testem félholt?
Csak a töredéknyi perc játszik velem,
Csiklandozva eltévedt mosolyom;
Pillanata hozva ébrenlétemet.
- Rongy lelkem, rongy testemben otthonom,
S míg naponta csak magamat keresem, -
Fáj minden perc, melyet csak tékozlom!
20081120
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!