Epigramma
Írta: mullerildiko Dátum: November 30 2008 18:31:18

---

I
Mikor ólom lábon jár a képzelet,
És ereimbe megalvad a vér is,
Lassan, de bíztosan,
Elcsitulok én is.

---

Teljes hír

---

I



Mikor ólom lábon jár a képzelet,
És ereimbe megalvad a vér is,
Lassan, de bíztosan,
Elcsitulok én is.

Mikor álmaim sûrû köddé válnak,
A múltra és a jövõre borítom a fátylat...
Már csak akadozva, könyörögve suttogok,
Elnémúltak lelkembe a harangok....

Isten fényes arcán tisztulok,
Én is csak emberbõl vagyok...
Utólsó imám száll fel az égre,
Szükségem van egy emberi kézre.

Egy kézre, mely símogat,
Betakar és elringat...
Egy szóra mi vígaszt hoz,
Igaz meséket az álmokhoz...


Egy napsugárt mi melegít,
Egy mosolyt mi felvídít...
És ha nyílna a vándornak egy kis százszorszép,
Kihímezném véle életem mezejét...


De fönt a sápadt hold ragyog,
Ahogy fogy, én úgy fogyok,
Nézd azt a hulló csillagot...
Felizzott, hamú lett,
És élt a végtelenben egy napot...