Szívedbõl szólj, s másoknak küldd el azt,
Vidíts, taníts, s ha kell te nyújts vigaszt,
Segítsd fel azt, ki elõtted lent hever,
Ápold a lelkét, mert többet érdemel.
Ha megbántanak, - porold le lelkedet!
Ne õrizgesd a vélt sérelmeket.
Gyarlók vagyunk, s már túl érzékenyek.
(Szótüskék szúrják az érzõ lelkeket.)
Ha így teszel a lelked is felderül,
A békesség madara válladra ül.
Szívedet boldog nyugalom járja át,
És ezt az érzést másoknak add tovább!