A VILÁGBAN...
Írta: szoszircsi Dátum: December 01 2008 10:02:43
H
Hozzám a fák lehajolnak
mély húr pendül szívemben,
ahogy járom utamat,-hûs fények árnyaként-
nem vagyok a világban egyedül.
Teljes hír
Hozzám a fák lehajolnak
mély húr pendül szívemben,
ahogy járom utamat,-hûs fények árnyaként-
nem vagyok a világban egyedül.
Felhõk széle megpihen vállamon
-bátran s büszkén megtartom-
'míg békességük belopózik a lelkembe,
török az égbõl is egy szeletkét
s elrakom azt is,mélyen a zsebembe...
A dombok édes ívén rajzolom jövõmet
madarakkal szállok mindenek felett,
álmodok ezüstöt,aranyat
hidakat...s hófehér lepedõt...
s amint
a horizont eltakar,-te ne félj
nem kell hogy láss
belém hajlott azt élet,de elnyelem viharát,
összekötözöm létem reménynek sáljával
jól megvagyok én ezzel a világgal...
bár árkok tükrömön s temetetlen völgyek
közéd s közém
már nem emelkedhetnek hegyek !
mert a fák újra lehajolnak hozzám
nekik dúdolom el:
a boldogságban is benne van a magány...
s a napfelkeltében is él a homály...
...
s én csak járom utamat,- örökké...
mint a Holdnak dagálya s az apály...