Örökkön
Írta: Maryam Dátum: December 01 2008 10:03:26
H
Az éj falain pereg a sötét
Sápadt égen lüktet a magány
Álmos falakra hajló hajnalon
Halvány képet fest a holdsugár.
Teljes hír
Az éj falain pereg a sötét
Sápadt égen lüktet a magány
Álmos falakra hajló hajnalon
Halvány képet fest a holdsugár.
Vöröses bíbor terüli a tájat
Lábujjakon oson a reggel
Izzón feltûnik a Nap varázsa
Mára gyúlva tegnapot temet.
Illatos fénynappalok szárnyat bontanak
A virrasztó lét ajkain
Mézzel itatott szavak feslenek
A tegnap holnapjain.
Fázó szirmok bontják kelyhüket
A természet sóhajra fakad
Titkos ígéretet csókol a tájra
Míg kopott csendbe ásom magam.
A remény húrjait szaggatom
Az enyészet szavai koppannak keményen
Percek vetkõznek nesztelen
Põre mezítelen idõ cserzi lelkemet.
Félve zuhanok beléd
Kettõnkrõl álmodom
Árva sejtjeimben élek
S érted halok szomjazón.
Bánatomra varrom az idõ fonalát
Hogy utat találj felém
S ha csókjaim erdejébe tévedsz
Rád terítem éltem tengerét.
Összekulcsolt képzelet przimáján nézek
Színei vakítva hullanak
S a tûnõdõ idõ homályán megül
A végtelen pillanat.
Szívem térdepelve kéri
Nyisd rám titok tekinteted
Nézz mélyen valómba
S csukd rám simító szemed.
Csodára várva gyõzelmi zászlót bontanék
Szívedre tûzném örök létemet
Hogy folyvást hordozd magadban
Síron túli végzetem.