Bele halnék minden nap
Bele halnék minden nap, ha nem látnálak téged,
ha nem ölelhetne a két karom téged.
Ha csókok ezreit, nem adnád az ajkamra,
ha nem szállna szívembe, hangod csodás dallama.
Bele halnék minden nap, ha már nem szeretnél,
hogy ha elhagynál s engem elfelednél.
Számomra az élet, már csak földi pokol lenne,
ha ez a kegyetlen élet, velem ilyet tenne.
Bele halnék minden nap, megölne a tudat,
ha nem lenne, ki számomra mutassa az utat.
Csak céltalan bolyonganék, mint egy élõ halott,
mint akit az egész világ, magára hagyott.
Gubacsi Sándor