Hold csücskén ül a remény angyala,
Meleg szél hátán hozzád ér a sugallata.
Hulló csillagok, most zuhannak tova,
Kezeden az ambrózia csókjaim illata.
Csendes éj leple alatt néztem arcod,
Soha nem adom fel ezt a szerelemharcot.
A remény angyala kinyitotta lelkem kapuját,
Hogy a mámoromból a jelenbe tekintsek át.
Angyal szárnyon repültem a csillagos éjjel,
Belém oltott, elveszett reménnyel.
Gyetya lángja, a szíved melegét mutatta,
Hozzád simultam újra, meg újra.
Mában élve, együtt, külön a jövõt kerestük,
Felépítettük újra ketten a szerelmünk.