Mikor más Univerzumok hívnak...
Vágyódásomban sóhajtok, nyögök
Mert tudom, agyagból való vagyok
Mibõl a Tejút rendszere is jött.
Ugyanaz a kõbõl, valamikor réges rég
Kiszabadult a Napunk, csillagként
Keletkezett, ugyanakkor még
Szemem fénye, a világosság a gyönyörûség.
Szívem akkor verni kezdett
Csöppet sem csodálkoztam, hogyan ég
Mire vágyam képes...
Szívem ágán az egész Univerzum szép.
S hordom gyöngéden, szépen
Még Holdnak is halványát
A fénye azért ottan lesz
Gyûrûnek kövében, hova az Univerzumot bezárták.
Oly óriásnak tûnik nékem most
Oly bámulatos ,mint kedvesem
De neheze nyomni tud súlyával
Mikor szívem ágán egy könycsepp megjelen.