Egy hosszú-hosszú emberélet alatt
Jól leélni az életet,
Helyesen dönteni és nem hibázni,
Igazából nem is lehet.
Az ember hibázik, de tanul ebbõl,
Míg egyre tapasztaltabb lesz,
Aztán, végül hosszú életétõl majd
Vidám mosollyal búcsút vesz.
Ám ha a hosszú-hosszú élet csupán
Tizenöt percig tartana,
Hogy kiköszörülje az ejtett csorbát
Nem is lenne rá alkalma.
Ha csupán tizenöt perc adatna meg,
Hogy megéljem az életem,
Némán, fenn, Vele tölteném, egy örök,
Végtelen ölelésben.