Egy Srác és én
Írta: tigerbacsi Dátum: December 03 2008 10:24:12
Gy
Én a múltba temetkeztem,
Onnan fel nem keltem,
Ott egy kõre hajtottam fejem,
S úgy várom csendes végzetem.
Teljes hír
Felébredtél s továbbmentél,
Minden mi szép volt elfeledtél,
A jövõt figyeled az lebeg elõtted,
S a bizonytalanság nem rettenti meg lelked.
Én a múltba temetkeztem,
Onnan fel nem keltem,
Ott egy kõre hajtottam fejem,
S úgy várom csendes végzetem.
Célt találtál életednek,
Mely okot adott a felejtésnek,
S felhasította a homály leplét,
S megmutatta az élet szépségét.
De nem veszed észre a körfolyamatot,
Felálltál, s lábad elõre baktatott,
De ki egyszer feláll az elesve végzi,
S szívén sebe jobban fog vérezni.
Ezért én már fel sem állok,
Több kínt magamnak nem kívánok,
De Te járj sikerrel ha ily bátor voltál,
S kívánom Neked meg ne botoljál.
A bánat mely követ egyszer utolér,
S akkor lesz sok könnycsepp s vér,
Mert a szíved a fájdalmat el nem viseli,
Hogy újra a homályban kell neki élni.
Én nem lépek ki e szürkeségbõl,
Bár sebet nem vesztek el a szívembõl,
De újat sem ejtek rajta többet,
Mert nem találom meg soha a szerelmet.
S ne feledd az Istenek nagyurak,
Békét senkinek nem hagynak,
Esetleg egy halott reményt mutatnak,
S emberek elõtt mézesmadzagot rángatnak.
S vannak kik érte nyúlnak,
S a végén nagyot koppannak,
S vannak kik ebbe belefáradtak,
S ilyenek õket már nem izgatnak.
De látom felemelkedésed,
S õszintém kívánom Neked,
Érd el azt az édes nyalánkságot,
Találd meg az igazi boldogságot.
Ha megleled már akkor boldog leszek,
Mert tudom vesztettek az Istenek,
Egy csatában végkép alul maradnak,
S ebben remélem elkárhoznak.
Õk is a sötétségbe menekülnek,
S a fényre kerülnek az emberek,
S a tudat büszkeséggel fog az eltölteni,
Hogy ezt egy ismeretlen ismerõs tudta kivívni.