Gyakran eljátszom a gondolattal,
Milyen lesz látni évtizedek múlva,
Feléledhet-e még a kihûlt parázs,
Vagy erõsebb lesz a csodálkozás.
Gyakran eljátszom a gondolattal,
Hogy köszönök egy 'jó napot'-tal,
Ahogyan régen, és õ mosolyával
Feloldja elveszített évek bánatát.
Gyakran eljátszom a gondolattal,
Hogy átölel majd, ahogy szokta,
Szorosan, s szinte összeroppant.
Gyakran eljátszom a gondolattal,
Hogy a múltból lopott csókokkal
Visszavarázsolja boldogságomat.
Gyakran eljátszom a gondolattal,
Hogy felkészülten érjen az a nap.
Gyakran eljátszom e gondolattal,
De láttára a szavak elhagynának.