Veletek üzenek õszi falevelek
Naponta újra s újra
Kutakodva nézek szét.
Erdei utaknak illatos szõnyeg,
Városi betonon szemét.
Hervadó színekben pompázó õszi falevél.
Minden óra, minden újra ébredés
Titkokat rejt, mit meg nem fejtek én.
Változó világ, változó színek,
Hûs szél simogat, kezemben reszketõ
Dallamot csörögnek a hulló levelek.
Dalold, dalold. a szívem dallamát.
A végtelen tengerkék égnek adom át,
Véredben lüktessen az üzenet
Én sírom, s kacagom az életet.
Ó Magasztos természet!
Ti Újra éledtek,
Csak az ember lesz öreg.
Ó ti egekig növekedõ fák!
Kik lehettek akár kétszáz évesek!
Ti még mesélhettek rólam,
Mikor unokáim unokája
E Földre majdan megszületnek.
Mondjátok el nekik: én senki voltam!
Csak porszem, levélránca között,
Akarom, hogy mind több, legyen nálam,
Ezért idõbe mondjátok el, mielõtt a tél beköszönt.