Csillagokat álmodott az égre,
törtszén gombokat hóembernek,
tiszta zsebkendõt lányom kezébe,
tavirózsát kék szívû tengernek.
Mesélt jeges lepkeszárnyról,
odúba gyökerezett virágról,
kovakõrõl és rozsdás csizmáról,
barnára mázolt szivárványról.
Odakötötte szépen szívem a széphez.
Ajkamra csöppnyi csendet hintett,
ujjbegyeimbõl csordult ki az ének.
Hideg homlokomnak mosolyt intett,
és megtalált sok keresés után,
de olyan szegényen és olyan bután.