M
Ugyan, mit sem számít, hogy meddig és hol vagyok,
vígan vagy szomorún, lassan vagy haladva,
s az sem érint semmit, ha égre kiáltok,
sírva vagy sem, erõm föl nem adva.
Ugyan, ha nekem fáj vagy nehéz a lét,
attól még a fû majd ugyanúgy kiserken,
s a Hold sem azért bújik esõfelleg mögé,
mert én úgyse látom, minek fényeskedjen.
Ugyan, porszem-létem csak annyit jelent,
mint érett kalásznak még egy búzaszem,
melynek, ha súlyát el nem bírja már
a kalász gyenge tokja, lepereg a szem.
Persze hogy a szemnek nem mindegy éppen,
hogy burok helyett a sáros föld ad neki nyughelyet,
de biztos, hogy egy percig sem ettõl függ,
hogy teneked lesz-e majd kenyered...
(Megj.: lassan 1 éve lesz balesetemnek, mely nemcsak hónapokig tartó részleges tehetetlenséget, hanem némi depressziót is hozott magával. Ezt akkor írtam.)