Távol a város zajától, egy csendes helyen
Sétálgattunk kettesben a selymes gyepen
És beszélgettünk mindenrõl ugy általában
Ahogy ember szokott ilyenkor zavarában.
Az édes kezdeményezõ Te voltál, nem én
Hirtelen szembefordúltál velem s átöleltél
A váratlan meglepetéstõl bizony még én
Habozva, éreztem tüzes, forró csókod izét
Testünk mégszorosabban egymásba tapadt
A lélegzetünk is majdnem teljesen elakadt
És a hívogató, selymes, illatos fûbe omolva
A szerelem szédítõ mámora ránkszakadt.
De jóval késõbb, szerelmünk tüze elhamvadt
Feszûlt testünk, édes fáradságtól ellankadt
Szorosan összefonódott, egybeolvadt ajkunk
Mint két elektromágnes egymástól elszakadt.
Feküdtünk egymás mellett párban hervadtan,
A szerelem varázsitalától bágyadtan, boldogan
S hallgattuk, ahogy a zöld susogó lomb mesél
A megtalált boldogságról és szerelemrõl regél.
Suttogó erdõ diszkréten, a titkunkat felejtsd el
Ami megtörtént itt, soha senkinek ne mondd el
Hogy távol a város zajától egy csendes helyen
Miként leltünk mi egymásra a selymes gyepen!