Németi Csaba
A DUALIZMUS DIALÓGUSA
Az esõ esett és esett.
Fényesre festette a háztetõket.
A csillogó cseppek szürkévé tették
a szürkeséget.
Nem volt ez unalmas csak szomorúnak
tûnt minden.
Lassan bandukoltam és egyszerre
utáltam és élveztem az arcomon
csurgó vizet.
Ez a dolgom. Mondta az esõ,
pedig nem is kérdeztem.
Tudom, miért jársz erre évek óta.
Õ is tudja.
Tényleg tudod?
Nem volt nehéz kitalálni.
Õ is tisztában van vele.
Okos vagy.
Az esõcseppek sanda mosollyal zuhantak az arcomra
s csak annyit mondtak:
BESZÉLGESSETEK!
A ház leszakadt tetõvel
beomlott tûzfallal
bámult a semmibe.
Lemondott már mindenrõl.
Rozoga volt a kerítés,
a néhány szál deszkából összeütött kiskapu
madzaggal volt bekötve.
S ott volt Õ.
A FÉLTÉGLA
Belül a kapun már nyolc éve.
Lassítottam lépteimen, a hajamról
a nyakamba vándorló esõcseppek
kuncogtak rajtam.
Beszélgetni nem igazán akartam,
Pedig tudtam, hogy egyszer majd nem lehet
csak úgy kapun belül küldeni a gondolatokat.
S elsietni, menekülni
az általam s általunk élettelennek tartott
mondanivalója elõl.
Nyolc éve járok el a féltégla mellett,
gondolataim mindig
Neki küldöm.
Õ is várja ezt a pillanatot, tudtam.
Lassan odaértem a sötét felhõk siratták
a napsugarat, a szél is új nótába kezdett,
falevelek zizegve zenéltek.
Virágok álmodtak az árok mellett.
Soha nem vettem észre õket, nem is igen értettem
mit keresnek itt
VIRÁGOK.
Belerondítottak az egész környezetbe.
Elcsúfították a szürkeséget
A SZÜRKESÉGEMET.
Hát akkor megérkeztél, küldte felém
láthatatlan, de jól érzékelhetõ jeleit
A TÉGLA.
Igen. Feleltem tétován.
Ne beszélj, csak küld kapun belül a
gondolataidat
úgy jobban értelek!
Rendben, mondtam. Jó-jó, ne legyél
Ideges!
Csattantam föl. Így már jobb.
A gondolat sokkal szebb, teljes egészet alkot
Az érzelmekkel,
amíg hangot nem kap.
A gondolat és az élet alkotja az egészet.
Gondolat nélkül nincs élet,
élet nélkül nincs gondolat.
Mihelyt az élet elindul,
a gondolat szétszakadozik
megszûnik az Egész,
Tagolódik.
Ezt hívjátok ti életnek.
Te is csak egy darab vagy akárcsak Én.
Pedig te azt hiszed magadról,
teljes ember vagy.
Az is vagyok, nézzél rám!
Nyolc éve figyellek és egyre
több darabban látlak.
Ne szórakozz velem, én komolyan akarok beszélni
VELED!
Akkor használd az eszed!
Nem vagy te egy kicsit szemtelen?
NEM!
Ember csak egy volt egész, talán Õ volt
ezt Te is tudod.
Ja, Te egész akarsz lenni?
NEM!
Barátom!
Ugye nem baj, ha így szólítalak?
Nem fog sikerülni!
Megjegyzem még egy perccel ezelõtt
egésznek tartottad magad.
Most már csak az akasz lenni!
Ez határozott fejlõdés ennyi idõ alattr30;
Most gúnyolódsz?
NEM!
Egész nincs, nem lehet megjeleníteni
A folytonos változás miatt.
Komolyan beszélek és ha
nem tartanálak érdemesnek rá
szóba sem állnék veled.
Hát ez óriási megtiszteltetés
egy féltéglától!
Viselkedjél!
Ezzel nem mész semmire.
A beszélgetést te akartad,
remélem, ezt nem vonod kétségbe.
Jól jegyezd meg:
A gondolat legnagyobb ellensége
az indulat.
A pozitív, azért mert könnyen
túláradó lehet,
a negatív pedig
pusztító.
Végeredmény:
Az, hogy az egység, ami már egyébként is
darabokra hullott az élet által
pozdorjává zúzódik.
Ez igaz, de érzelmek nélkül
nem lehet élni.
Érzéseinket bele kell vinni
a mindennapi dolgainkba.
Különben nem értünk semmit.
A gondolat érzéseket szül, az érzés gondolatokat.
Ez egyaránt lehet
jó is, rossz is.
Igen ez így van!
A baj csak az, hogy nincs egyensúly,
Nem törekedsz, törekedtek rá.
Megkérlek, most csak rólam beszéljünk!
Jó!
Te meg aztán végképp nem akarod
az egyensúlyt.
Ennyi dícséretet azért nem várok
Tõled.
Szeretni és lázadni akarsz egyszerre.
A kettõs érzést mesterségesen tartod fent.
Van, amikor ez jó
a kettõ alkotja az egységet, ami az egészen belül
ha egyensúlyban van, remekül mûködik.
Azaz, nem bomlik meg az egység,
kiteljesedik, ezáltal alkotja az egésznek nevezett valamit.
Te esetenként a szeretet ellen lázadsz
és van, amikor csak azért lázadsz,
hogy lázadj.
A virágok ott melletted
ÉRTED? ÉRTED!
Mi az, hogy a Te szürkeséged?
Nem a tied!
Azé, aki megalkotta és a helyére tette.
A gondolat az egységé
Világos!
Ebbõl bármi születhet.
S te lázadsz az ellen is,
ami még meg sem született,
ami még nincs.
Ugyanakkor szeretnél a kebledre ölelni.
Nem megy barátocskám,
még neked sem!
A virágoknak ott a helyük.
Persze neked ez nem tetszik,
mert egyszerre vagy
SZERETÕ ÉS ÖLDÖKLÕ EMBER.
van egy probléma:
A kettõt összeforrasztani nem lehet
szét kell választani.
Ha mindegyik a maga helyén marad,
akkor megmarad az egység
az egészen belül,
megvan az egyensúly
és megszületik az
EGÉSZ.
Egyensúly nem létezik.
Ha kicsapongunk,
azonnal beáll a szakadás.
S te csak szaggatod magad hosszú évek óta.
Nem vagy rossz emberr30;
Kösz!
Azért csak ne bízd el magad.
Azért mert nem vagy rossz,
az nem jelenti azt automatikusan,
hogy jó vagy.
Csak embernek
Hívnak!
Örülnék, ha nem így hívnának,
hanem az lennék.
Tegyél rendet magadban.
A rossz legyen rossz,
a jó legyen jó!
A gondolat legyen tiszta
s így alá tudod rendelni
az érzést a gondolatnak,
a gondolatot az érzésnek.
Ezt, barátom úgy hívják:
ALÁZAT!
Csak az alázatos ember járhat emelt fõvel.
Soha nem lép ki az egészbõl,
egysége megbonthatatlan, ami lehetetlen,
ezáltal marad az egész, egész.
Azaz ez által lesz, lenne
Ember.
De mint tudjuk Ember csak egy volt
EGÉSZr30;
Ahhoz, hogy ez így legyen, ölni kell.
Igazad van!
Nem is gondoltam rá, hogy veled szemben igazam
is lehet.
Ami azt illeti, sokszor van neked igazad,
csak az a baj, hogy nem használhatod,
hanem hirdeted!
Olyan vagy mint egy igazságokkal
telefirkált reklámplakát.
Élj igazul!
Igazságodat talán észre fogják venni, szenvedsz érte,
mert azt megspórolni nem lehet.
Ha igazságod fényében tetszelegsz
nem a világot viszed elõre,
Önmagad dicsõíted
és ez Bûn.
Az igazság mindig egy adott dologra vonatkozik,
vagy adott személyre, személyekre.
Ezeknek az igazságoknak az összessége
szintén egységbe tömörül.
(de nem alkotja meg az egyetemes igazságot)
Ne erre törekedj!
Tanuld meg az igazság használatát,
az igazság érzelmi alapjainak karbantartását.
A logikát használd fel fogható, látható bizonyítékok
megszerzésére.
Mert ez kell az embereknek.
Így talán elõre viszed a világot!
Bármennyire kézzelfogható
eredményességet mutató az igazság,
az emberek csak akkor fogadják el,
ha az Õ céljaikat szolgálja.
Minden igazság annyit ér,
amennyit fel tudsz használni (belõle)
saját és embertársaid épülésére, boldogulására.
Az erkölcsi igazság csak a Te megnyugtatásodat
szolgálja és nagyon tévedsz, ha azt mondod,
hogy ez Neked elég.
A természeti törvényszerûségek nem foglalják
magukba az igazságot, csak kiegészítik
A részigazságokat!
A jog csak a társadalmi rend
fenntartását szolgálja, ha a törvény
találkozik az erkölcsi és kézzelfogható
igazsággal, azt úgy hívják:szerencse.
Ekkor szoktuk azt mondani:
,,Van még igazság a földön!r1;
Ez az, ami olyan kivétel, ami erõsíti a szabályt,
a társadalmi jogrendszerrel szemben.
Bár kétségtelen, hogy van ilyen is.
Ezt viszont csak mindenki saját maga érzi így.
Most jön az, hogy az általános és örök
érvényû igazság benned van.
Például:NÁZÁRETI JÉZUS.
Õ a benne rejlõ igazat használta.
Az ATYÁT!
Ez benned is benned van.
Hát ennyit az igazságról barátom!
De föl kell fedezni magadban és ami ettõl is
fontosabb, hinned kell benne.
Az abszolút és egyetemes igazság
A VAN.
Azaz a teljes Egész.
A vantól függõ létezés, ami különbözõ
egységeket alkot.
Így próbál kiteljesedni az egészen belül a Van-ba.
Soha nem jön létre,
mert a folyamatos változás
nem csak az egységnek változását követi,
hanem a Van változásait is.
Tehát leszögezhetjük, hogy mindenütt és mindenhol érvényes
igazság nem létezik, illetve a létezés pillanatában
azonnal változik. Így nem beszélhetünk
az egység és az egész múltjáról jövõjérõl,
csak az örök jelenrõl.
Az idõ ebben a tekintetben megszûnik
és csak a jelen az, ami számít.
A teljes kibontakozás, ha valaha létrejön,
az abban a pillanatban meg is szûnik,
így kezdõdik minden elõrõl.
Újra kialakul a Van, az Egy,
ami a legnagyobb szám a világon, az összes többi
mennyiség, amit emberi elme felfoghat csak
parányi része az egynek.
A vantól függõ létezés, létezések igazsága
újból és újból a Van-tól fog függeni.
Tehát a pillanatot lebecsülni nem lehet,
mert ennek komolyan vétele
határozza meg a részigazságokat,
A TÉNYEK IGAZSÁGÁT.
Amit kénytelenek vagyunk elfogadni.
Ennek következtében újból-újból megállapíthatjuk:
Abszolút igazság nem létezik, még a tényként kezelendõ
dolgok esetében sem, tudniillik a változás
rácáfol még erre az írásra is.
Meg kell jegyeznem azonban, most
Megint ugyanoda lyukadunk ki, ahonnan elindultunk.
A gondolat az, ami mindent mozgat,
Minden változást elõidéz, régit és jövõt a jelenbe hozza,
Épít-rombol, ezáltal törekszik az egyensúlyra.
* * * * *
Az esõ és a szél monoton zúgása
nem zavart, farkasszemet néztem a féltéglával,
úgy éreztem, Õ egy élõ személy a maga
megtestesült féltéglaságával.
Ittam a gondolatait.
Különös érzésem támadt,
úgy éreztem a romos ház is
Mondani akar valamit.
Mintha minden tárgy hozzám akarna szólni.
Még a madzag is, amivel a kapu be van kötve.
Sehogy sem akartam elhinni, hogy a puszta anyag
ami nem rendelkezik tudattal és lélekkel,
ilyen dolgokat tud velem, velünk közölni.
A ritkuló esõben
egy óriási esõcsepp
a szívem tájékára pottyant.
Melegséget éreztem.
Úgy éreztem, átöleli az egész belsõmet
és ezáltal az esõcsepp által
Szeret engem
A természet.
IGEN!
Küldte gondolatait felém
A féltégla.
Jól érzed!
Viszont ez csak akkor lenne egész, ha
te is ezt éreznéd mindennel szemben.
Arra már gondolni sem merek,
hogy mindenkivel szemben!
A teremtõ szellemi erõ öröktõl fogva létezik!
A VAN része!
Több ezer éves vagyok,
de mint féltégla csak közel száz éve létezem.
Azelõtt a mindenség része voltam.
Funkcióm csak, mint alkotóelem
Mutatkozott meg.
Mint tégla, magasabb rendû,
már meghatározott feladatot kaptam.
Aztán beépítettek, részévé váltam az alkotásnak.
Aztán idedobtak, teljesen más célt szolgálok.
Például ne legyen vizes a cipõd, vagy sáros,
mert egy mélyedésben fekszem.
Rám tudsz lépni!
S ez nekem nem fáj.
Ez a dolgom.
Lélek van.
Van lelkünk nekünk is,
csak ami lelkünk és tudatunk
sokkal racionálisabb, mint a tietek.
Mi létrejöttünk meghatározott funkcióra,
Alkotásként.
Ti születtetek!
Hogy ,,emberekr1; legyetek.
S ezáltal a természet
Különleges
Lényeinek képzelitek magatokat.
Pedig anyagból vagytok
TI IS!
S a van-tól függ létezésetek.
Azt hiszitek, a lélek
ami bennetek lakozik,
szerves része az anyagnak
mert bennetek ÉL.
Ha megtanuljátok, hogy a lélek
csak lakóhelyül használja testeteket
s õ írányít benneteket,
akkor megtettétek az elsõ lépést
az emberré válás felé.
Tévedés azt hinni, hogy a tudat
Irányítja a lelket,
A lélek irányítja A TUDATOT!
Ami szintén a jó és a rossz harca.
Nincs kifejezett jó és kifejezett rossz
EMBER.
A két én harca az, ami döntõen
befolyásolja az anyag sorsát,
A tested.
Mi a jó és mi a rossz?
Bizonyos dolgokat meg kell tenni
ahhoz, hogy a tested biológiai értelemben éljen.
Ez a testi kívánság javadra válik,
ha megfelelõ mértékben csinálod.
A lelket nem lehet anyaggal etetni.
Csak a szellem. A gondolat az, ami irányíthatja,
jóban és rosszban egyaránt.
Mindenkinek dönteni kell,
melyik énjét engedi esetenként
Uralomra jutni.
Ez vonatkozik a szeretetre is.
Lehet jól és rosszul szeretni.
De az õszinte szeretet az, ami
mindent elõre visz,
olykor ölel, olykor öl.
Törekedj hát erre!
Békét csak háborúval lehet szerezni,
de ezt megmondta már az az
Ember is, akit
Egésznek hisztek.
S mintha az esõ is megérezte volna,
hogy el kell állni.
A virágokra néztem, úgy éreztem
OTT A HELYÜK!
Ránéztem a féltéglára,
MOSOLYGOTT!
S csak annyit mondott:
SOK SZERENCSÉT! BARÁTOM!
Az ég kitisztult, a szél elállt.
S én lassan lépkedni kezdtem
nem búcsúztam, tudtam egyszer még
találkozunk és akkor lesz idõnk
mindent megbeszélni.
De akkor már nekem kell beszélni,
az már egy másikr30;
* * * * *