Én
Írta: marica Dátum: Augusztus 02 2007 14:19:58
mert a lélek örök körforgásban létezik,
s a vállán cipeli a világ terheit,
Teljes hír
Csontjaimon teher a hús a szenny s a ruhám,
mit hordozok nap-nap után
és magammal viszem, bárhová megyek,
mit soha lenem tehetek,
gyarapítom étellel itallal,
könnyítem emésztetlen salakkal,
s nézik mint tárgyat dicsérik
kritizálják, hosszától, széltéíg.
Lehet testem karcsú formás,
vagy akár elhízott otrombás,
csontomon kisebb nagyobb teher,
kívánatos vagy épp undort kelt.
S a hús ha párolog áraszt izzadság szagot,
ez lehet izgató vagy kellemetlen undorító,
a test lehet nett, feszes,
vagy lanyha peshedt,
az mindenképp test, akárhogy fest,
De lelkem terhe kézzel nem fogható,
bár érzékelhet? és látható,
mert kiül a testre,
onnan lesve a szabad szárnyalás felé.
Mégis fogalom, de nagyon-nagyon
változó a súlya,
bár a mérleget nem a föld felé húzza a teher,
és láthatatlan cipel engem,
mert én is terhe vagyok,
meg a családom, a barátom,
benne az összes le és felmen? ágon,
a hazám tájai, erdei, hegyei
a hegyr?l lefolyó vizei, a síkság,
az egész fennhatóság,
És a dal, a gazság az igaztalanság,
mid ezt az egész világot,
amit hallok, s amit látok,
cipelem egy csepp helyen,
a lelkemen.
? szárnyal, mint képzeletem,
lehetetlen vissza tartani,
pedig nem növeszt látható szárnyakat,
mégis szabadon szárnyalhat
hatalmas, mégis molekulányi helyen, t?r és lázad,
hagyja hogy megalázzad,
hogy felemelkedhessen újra,
fel, fel a magasba és lebegjen
felettem önfeledten,
miközben a világ szüntelen változik.
Testembe szökkent valahonnan,
ahol kezd?dött a lét, talán onnan,
a testem azért született hogy tovább éltesse.
Ha a test elernyed, összeomlik, földre hull,
Majd a mélyben átalakul,
a lelkem akkor is örök marad,
születik új húsdarab,
mert a lélek örök körforgásban létezik,
s a vállán cipeli a világ terheit,
mert ? az egyetlen szabad,
akkor is ha a testre rablánc ragad.